Mindannyiunkban él egy kép saját magunkról. Külsőnkről, belsőnkről, a jóról, a rosszról. Van aki alul értékeli magát, van aki túl, van aki mást mutat kifelé, mint amit belül gondol. Színes a kép, mint ahogyan színesek vagyunk mi emberek is.
Vannak olyan tulajdonságaink, amik nem léteznek, csak mi hisszük őket, ragaszkodunk hozzájuk, aztán egy véletlen, vagy egy új információ hatására kiderülhet a tévedés. Elmesélem nálam hogyan volt ez, hogy hátha a példám gondolatokat indít el benned, és te is találsz olyan hitet önmagadról, amire semmi szükséged. Sőt!!!
Nagyon kevés emlékem van a gyermekkoromról. Az egyik, ami most újra eszembe villant egy kép csupán. Volt egy pici, kézzel készült perzsaszőnyegünk (egyike a keveseknek, ami maradt régről), és én ezen ülök. A bilin. Sokáig. Lehet, hogy ekkor született bennem a vonzalom a régi tárgyak iránt… 🙂
Igen, én egy székszorulással küzdő gyerek, és felnőtt voltam. Ilyen vagyok és kész. Sőt!
A csillagjegyem általános ismertetőjében is sokszor olvastam, nekünk a gyomrunk a gyenge pontunk, vagyis ez már valahol a csillagokban is meg van írva.
De mára kiderült, hogy az égvilágon semmi baja az emésztőrendszeremnek. Sőt. Nagyon is jól működik. Ide egy lúgosító kúra és több apró lépés vezetett el. Mert ma már nem kényszerből, nem azért mert azt mondják, és nem is azért, mert én ezt tanítom….hanem azért mert kívánom, jól esik…szóval minden nap eszem gyümölcsöt. Legújabban szoktam finom turmixot is készíteni belőlük, vagy csak úgy magában. Hol délelőtt kívánok meg egy almát, hol este 11-kor itt a gép előtt ülve muszáj még egy körtét megennem.
A másik szilárd meggyőződésem magamról az volt, hogy fejfájásra, sőt migrénre hajlamos vagyok, Ezt anyukámtól örököltem, nem kellemes, de együtt kell vele élni. Egy héten többször is fájt a fejem, migrénem ritkábban volt. De Quarelin (akkoriban még nem volt vényköteles) mindig volt nálam.
Aztán kiderült, hogy mit “örököltem” én az édesanyámtól. Egy rossz szokást. Azt, hogy nem ittam vizet, se más folyadékot. Napi 2 pohár vízzel, és a Quarelinnel életem vidáman fiatal felnőtt éveimet. De amikor megérintett az egészségvédelem szele, ez az egyike volt, ami tudatosult bennem. És apránként, fokozatosan rászoktattam magam az ivásra. Eleinte nehéz volt, persze, de szilárd volt az elhatározásom. Itt se a pénzre, se az időre nem lehet hivatkozni, mint oly sok dolognál megtesszük ezt, amit nem akarunk.
Ma ha összefutunk bárhol, víz biztosan lesz nálam. És a fejem nagyon nagyon ritkán, van, hogy hónapokig sem fáj. És persze fájdalomcsillapítót már nem veszek be. Maximum még egy szem C-vitamint.
Eszedbe jutott közben valami, amihez talán neked sem kellene “ragaszkodnod”?
A képre kattintva eljutsz annak forrásához.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: